Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek

Az első felvonás dalszövegei:

Verona dalszövege:

(Verona hercege)
Ki véletlenül erre jár, egy furcsa, vad várost talál.
A szép Verona nem vitás, a többinél kicsit más!
Ki össze-vissza utazott, és mindent végig olvasott.
Nem segít a sok tudás, a mi Veronánk más!

Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!

Őrült világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Hogy legyek bölcs és józan én, egy hordó lőpor tetején?

(Kórus)
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

(Verona hercege)
Egy õrült világ!

Hiába kérés, könyörgés, hiába súlyos büntetés!
Mindent megteszek, de itt már semmi nem segít!
Hát akkor jöjjön a vasszigor, jöjjön az ostor, szolgasor!
A szép szóra e sok lator már rá sem hederít!

Mert ez a nép itt nem olyan, hogy békében éljen boldogan!
A vérében a harc, a láz, a mi városunk más!

Őrült világ! Egy szédült világ!
Veronát vérben fürdeti, az ember meddig tûrheti?
Hogy folyton félelemben él, hogy itt a törvény ennyit ér.
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?

(Kórus)
Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

Világ, bûbájos világ!
A város itt kettészakadt, törvény az nincs, csak akarat!
Két család folyton harcban áll, középút nincsen, ez szabály!
Miért van hogy ereinkben itt, vér helyett gyûlölet folyik?

Egy szédült világ! Egy õrült világ!
A szép Verona így köszönt: vigyázz, a bosszúvágy elönt!
Szépek a lányok, asszonyok; a kertek, parkok gazdagok.
Lehetnénk földi mennyország, hát belül miért a pokol rág?

(Verona hercege)
Õrült, szédült, õrült világ!

Gondolj házasságra!

(Capuletné)
Jó apukád
Nem úgy szeret, mint rég
A nászéjszakán
A vágya égig ért

Pucéran álltam ott
És jött a kis csibész
De sokszor megkívánt!
Ez így volt na, és kész!

De szép voltam rég, tán nálad is szebb!
Hát nem csoda, hogy sose vetett másra szemet!
De évről évre múlt a vágy, s a dalnak vége lett

(Capuletné+dajka)
Minden nőnek álma
Lázas csókok árja
Júlia, nagy vagy már!
Gondolj házasságra!

(Júlia)
Korai az még!

(dajka)
Csak hallgass anyádra!

(Capuletné)
Hallgass a dajkádra! A férfiak...

(dajka)
A férfiak, oh
Mind törékeny kincs!

(Capuletné)
A nőkhöz egy se ért

(dajka)
Hát könnyű dolguk nincs!

(Capuletné)
Sok kötöznivaló!

(dajka)
A kályhám mindig ég

(Capuletné)
Neked már nem való!

(dajka)
De remélhetek még!
Figyeld jóanyád!
Ő mindig tudta azt
Ha apád kedvtelen
Hol keressen vigaszt!

(Capuletné)
Egy szavát el ne hidd!
Nem voltam csalárd!
Apádon kívül itt
Én nem ismertem mást!

(Capuletné+dajka)
Az élet oly szép
De rövid nagyon!
Hát kell hozzá egy férfi
S vele némi vagyon!

(Capuletné)
Hát íme itt az új ruhád!

(dajka)
Ezt is én varrtam terád!

(Capuletné+dajka)
Könnyen sír egy lányka
Míg egy férj nem várja
Sok-sok pajkos éj
Gondolj házasságra!

(Capuletné)
Nem kívánunk mást!

(dajka)
Csak íziben egy nászt!

(Capuletné+dajka)
Az élet oly szép
De rövid nagyon!
Hát fogni kell egy férjet
Aki nem ver agyon!
Csak megtaláld a férjedet
Majd lesz nagy élvezet!


Egy nap

Romeó: Húsz évem már a múlt, és kedvelnek a nők. A karjuk megölel és néha meg is öl. Sok asszony szeretett, én senkit igazán. Vad átkot szórnak rám, ha meguntam egy lány hószín testét. Mért hús mért csak festék? A színlelt vágy rossz álom! A rejtett titkot várom!

Júlia: Ha nincs, ki átkarol, mert 16 sem vagy, a szív dolgairól még nem tudhatsz sokat, de nekem nincs időm! Én látni akarom, ki szeret majd nagyon! Éjszakán, nappalon vágyom csókját! Nagy ég kérlek, küldd hát! Váltsd valóra álmom! A rejtett titkot várom!

Romeó: Egy nap új csodára virrad, jön egy lány, ki biztat.

Júlia: Egy nap jön, ki mindent adhat: szárnyalást és izzó vágyat.

Ketten: Egy nap el fog tűnni minden fájó súly a szíven. Eljön, úton van már érzem, ott áll majd a fényben. S így szól: Egymagunkban voltunk, mostantól már ketten, forró szerelemben! Egy nap megtörténhet, halált hoz az élet, szerelmünknek nem vet véget!

Romeó: Egy nap...

Júlia: Egy nap...

Lehetsz király!

(Mercutio)
Lehetsz király, hiába vagy
A mosolyod úgyis az arcodra fagy
Királynak lenni, az mámorító

(Mercutio és Romeó)
De mi tudjuk azt, mi az igazi jó!

(Benvolio)
Szegény fiúk ott legfelül
Talpig aranyban, de tök egyedül
A hatalom nyűg, csak ostoba lánc
Amíg itt lenn folyton szabad a tánc!

(kórus 1)
Mámort hoz és kéjjel kínál minden száj és bájos szempár
Csók ha csattan, láb ha röppen, nadrág csusszan, ágyú dörren
Élj,ahogy jól esik az sem baj, ha meg is lesik!
Tedd azt, ami élvezet,bizsergesd a tested-lelked!

(kórus 2)

(Mercutio)
Uralkodók, ostoba mind!
Ablakból nézik, hogy mi van itt kint!
A Naptól is óvják maguk odabenn
Fogalmuk sincs róla, mi a szerelem!

(Rómeó)
Ezek ott fent, nem tudnak mást (nem tudnak mást)
Tenyérnyi föld miatt ölik egymást (ölik egymást)
Mire való a harc, a viszály?

(Rómeó, Mercutio és Benvolio)
Ha kimaradunk, nekünk az a király!

[kórus 1+kórus 2]

(Élj, ahogy jólesik, nem baj ha is meglesik, tedd, ami élvezet!)

rap:

A szerelem örvény-ez ősrégi törvény
Ha velem vagy, dobd be magad!
De a szerelmet hagyd! Az behúz a csőbe.
Hogy én egy nőbe? Az ki van csukva!

És durva lenne, ha földre verne
Egy ostoba érzés, egy orkán, egy szélvész,
Egy tájfun, egy ciklon, ha támad?
Én nem vagyok itthon!

De megőrzöm én a hidegvérem,
Ha forró a talaj, lelépek szépen
A gyönyör, a mámor, az nem áll távol
Az alkatától egy megrögzött kannak,

Ki mindig annak tenné a szépet,
Ki bejön, köszön, és már le is lépett
Hát keress egy kost, és szeress most,
Mert holnap már lehet hogy véged!

[kórus 1+kórus 2]

(Mámort és kéjt kínál minden bájos szempár)
Élj, ahogy jólesik, nem baj az ha megislesik tedd, ami élvezet!)

(Mámort hoz, kéjjel kínál minden bájos szempár
Mámort hoz, kéjjel kínál!)


Leánykérés

Páris: Homonnay Zsolt
Capulet-úr: Csuha Lajos




(Páris)
Stramm vagyok, ifjú és szép
És legfőképp: jó parti!
Vágyom rá halálosan
Kastély is van - tóparti!

Nem kell a hozomány
Elég a fele!
Adósságban áll?
El van intézve!

De térden állva kérem önt
Adják nekem őt!
Szép júliát!

(Capulet)
Páris úr! No hát, bizony!
Meglep nagyon - elvégre
Látta őt: még fel se nőtt!
Kérdem hát önt: nem kéne
Várni egy kicsit még?
Várjon mielőtt beköti fejét!
Okosabban dönt!

Hisz itt lesz ma a bálunkban
Hát bűvölje el!
És egy táncra kérje fel!
De higgye el – hisz látni kell...

Még fel se nőtt!
Ne kérje őt!
Idő előtt
Idő előtt!


Vár reánk a mindenség

Vár reánk a mindenség
Rómeó (Dolhai Attila); Júlia (Szinetár Dóra)

(Rómeó) Egy álomból jön õ, a vágyott múlt, jövõ!
Mindenség, föld és az ég, õ érte még halni se félnék!

(Júlia) Szikrázó pillantás! Szeme izzó parázs!
És csak néz, pokol angyalaként,
Ki az emberekért földre hozta a fényt! Csak néz!

(Rómeó) Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?

(Júlia) Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végsõ percig!

(Rómeó) Míg csak élünk, és tovább, bármi ér!

(Júlia) Szívünk annyi vágy után révbe ér!

(Rómeó és Júlia) Ítéletnapig, s tovább! Véghetetlen idõkig még!
Õrzi titkunk fenn az ég, vár reánk a mindenség!

(Rómeó) Úgy szeretsz-e majd, mint én?
Jössz-e vélem, hol vár a fény?

(Júlia) Szeretsz-e mindig, felelj!
Halálunkig, a végsõ percig!

(Rómeó) Míg csak élünk, és tovább, bármi ér!

(Júlia) Szívünk annyi vágy után révbe ér!

(Rómeó és Júlia)Ítéletnapig, s tovább! Véghetetlen idõkig még!
Õrzi titkunk fenn az ég, vár reánk a mindenség!

Ez a kéz utolér

(Tybalt)
“A nő csak tárgy, hát így használd!”
Apám mellett, a bordélyban tanultam ezt
Sovány vagy telt - nem érdekelt
Az mind jól járt, ki kéjjel bélelt ággyal várt
De őket nem! Nem szeretem!
Csak Júliát! Csak Júliát!
Én láttam őt, hogy egyre nőtt
És most a legszebb lány, ki él és köztünk jár
Hogy nézhetett rá egy Montague-fiú?!
Hivatlanul jött, és gyáva volt a búcsú!

De e kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
A vágyott nő ha másra vár
Egy sebzett szív az bosszút áll!
És az enyém
Sebzett, szegény
Összeszorul
De most a fájdalomtól megszabadul!

Nekünk a nők csak börtönök
Én minden éjjel véle álmodom már rég
Neki sose mertem elmondani még.
De nem engedem át egy senkinek a szívét!

Mert e kéz utolér!
Itt a vér lesz a bér!
Most Júlia az embered
A gyengeségedért fizet!

Ölni muszáj
Annyira fáj
Belül a seb
Jobban, mint amivel még élni lehet!

(kórus) Ez a kéz (Tybalt) Elárult a szívem
(kórus) Utolér (Tybalt) Kell-e most félnem?
(kórus) Itt a vér (Tybalt) Hogy balsorsom elér:
(kórus) Lesz a bér! (Tybalt) Meghalni a szerelemért?
A becsület sem érdekel!
A szerelemért halni kell!
Ami csak fájt
Így adom át!
Majd megérti
Széttépett szívvel él most minden férfi!

Erkély duett

(Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Júlia így szeressen?

Mit bánom én, ha tiltják,
csak mert Rómeónak hívják!
Bármi az ár, mit kér az Ég,
semmiség szerelmemért!

Apáink ellenségek,
a vonzódás hát vétek!
Egy gonosz égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

(Rómeó)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy Rómeó így szeressen?

Ezért ha kell, esengek!
Harcolok, ha másként nem megy!
Mert tudom lesz, ki ellenáll,
de nekünk itt ez jár!

(Rómeó és Júlia)
Haragjuk bárhogy szítják,
fogódzunk annál inkább!
Együtt leszünk, ha baj van,
együtt örömben, harcban!

(Júlia)
Tréfának szánták ott fenn!

(Rómeó)
Hogy én pont Őt szeretem!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem ég szemében,
ki akarta fenn az égben?
Melyik csillag vagy Isten,
hogy engem így szeressen?

Melyik csillag vagy Isten,
fogadja hálánk ott fenn!
Oly szép ez égi tréfa,
hogy Rómeó és Júlia!

Hahaha...

(Dada)
Hahaha! Röhög itt a nép!
Hahaha! Semmit meg nem ért!
Mert a szerelem tenger érzelem, tüzes jégvirág. Barmok!
Hahaha! Röhögj csőcselék!
Annyit mondhatok, fogtok sírni még!
Rakás együgyű! Nektek egyszerű!
Vakok, süketek, meg nem értitek, ha a szív szeret!

(Benvolio)
Boijoiong!


(Benvolio)
Hahaha! Milyen figura!
Csuda öltözet, bájos frizura!
Tudd meg Rómeó, pont hozzád való,
Aki nőfaló, annak bármi jó, hozzád pont való!

(Kórus)
Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!

(Dada)
Hahaha! Irigy kutya mind!

(Benvolio)
Vau-vau!

(Mercutio)
Benvolio!

(Dada)
Hahaha! Kezem rálegyint!
Sok-sok rossz barát! Ennyi ostobát,
Féltékeny legyet látni nem lehet! Csupán köztetek!

(Mercutio)
Hahaha! Ez ám libido!
Eltalált talán Cupido!
Fura esemény, finom kislepény,
Ízes szerelem, mindig eleven, csókkal telt edény!

(Kórus)
Van szép és csúnya fõ, ám titkuk meglepõ!(Há há)
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyremegy!
Az kell, mi nincs nekik, vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret, nekik csak ez az élvezet!

(Mercutio és Benvolio)
Van szép és csúnya fej, na de azért belül tudod mi kell!
Vannak szépek, csúnyák!

Van szép és csúnya fej, ám egyformán tüzel!
De bármi fennkölt mód beszél, a testi kéj az benne él!

Van (van) szép és csúnya nõ, ám (ám) titkuk meglepõ!
Szerelem hajtja mindegyiket, hogy szép vagy rút, az egyre megy!
(Szép és rút!)
Az kell, mi nincs nekik(erre vár), vágyuk csak szenvedik!
De röhögnek, ha más szeret (más szeret), nekik csak ez az élvezet!

Van sok-sok szép és csúnya fej!

Minden szép szerelm vak

(Lőrinc barát)
Minden szép szerelem vak!

(Rómeó)
Ám csak így édes a holnap!

(Lõrinc barát)
Az én szívem az Úré!

(Júlia)
Az enyém Rómeóé!

(Lõrinc barát)
Ez a vágy szíveket tép!

(Rómeó)
Érte én meg is halnék!

(Lõrinc barát)
Lángra gyúl, s kifullad!

(Júlia)
Új erõt és reményt ad!

(Rómeó)
Szerelem szép szivárvány!
Ezer színt hordoz fátylán!
Mint egy lobogó!

(Rómeó és Júlia)
Adj most össze hát,
kell az esküvõ, a házasság!

(Lőrinc barát)
Ebbõl baj lehet, félek!

(Júlia)
Ez a fény, ezért élek!

(Rómeó)
Csillagfény az éjben!

(Rómeó és Júlia)
Szerelem benn a szívben!

(Lőrinc barát)
A szívben!

(Rómeó)
Tenéked itt az Úr,
engem Júlia ott vár!
Mit kérsz tõlünk ezért?
Mondd meg,
mi lesz az ár!
Segíts, jó atyám!

(Júlia)
Áldást kitõl nyerünk?

(Rómeó és Júlia)
A városnak is jó, hogyha megesküszünk!
Nincsen sok idõnk, ez a pillanat dönt!
Hisz bárányok vagyunk itt a farkasok közt!

(Rómeó)
Ma éjjel Júliát kéne öleljem én!
Hogy így találjon ránk majd a hajnali fény!

(Rómeó és Júlia)
Kérünk hát!

***

(kórus)
Ez a vágy hogyha éltet,
vele nyersz örök létet a síron túl.
Megsegít az Úr, megsegít, ha kéred,
kérjük hát...!

(Rómeó és Júlia)
Nézz most ránk!

Szeme tűzben ég


Dada (Náray Erika)

Én neveltem fel, szívvel, sőt tejjel is!
Csúf egy béka volt, hízelgõ kis hamis!
De látva mosolyát, imám az égre szállt,
Úgy kértem Istenem, élete szép legyen!
S Júlia felnõtt!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Én nem vagyok más, csak egy dajka, egy társ!
Az anyja nem én vagyok, csak az, ki érte sírni fog!

Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!

Itt e sok pimasz, s közöttük Rómeó!
De ez a fiú más, olyan elragadó!
Csak rájuk nézek és, nyár van és napsütés,
Földre szállt mennyország lehetne Veronánk!
Hisz Júlia egy angyal!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Állnak a cél elõtt, két gyönyörû felnõtt!
A lelkük most egybeforr, jöhet egy áldott békekor!

Szeme tűzben ég! Elárulja szíve!
Milyen boldog, nézd! A gyermekkornak vége!
Istenem adj erőt, tudjam vezetni őt!
Itt ez a bátor két gyerek, szerencsés révbe érjenek!

Szeme tűzben ég! Táncol már ha lép! Milyen boldog, szép!

Milyen boldog, szép!

Gyűlölet

(Róza) Mondd, mit hallottál?

(Capulet szolgálónõ) Ugyanazt, amit te már!

(Capulet szolgáló) Hogy nálunk tekereg egy Montague gyerek!

(Capulet szolgálónõ) A fényes bál alatt Júliánkra rátapadt!

(Capulet szolgáló) De a kisasszony se fél, csókot ad, csókokat kér!

(Róza) S hogy éjjel titokban õk, meg a kertben délelõtt!

(Róza & Capulet szolgálónõ) Egymást falták órákon át, összejön a két család!

(Tybalt) Lehetetlen! (Én is csak úgy hallottam!)
(Tybalt) Lehetetlen! (Piacon és templomban!)
(Tybalt)Lehetetlen! (Még olyat is zümmögnek!)
(Tybalt)Lehetetlen! (Holnapután megszöknek!)

Lehetetlen! (Júliáról azt hallottam!)
Ne meséld el! (Talán nem is ártatlan!)
Ne merészeld! (De a fiú az hitvány!)
Hát azt kapd el! (Ez a dolog vért kíván!)

(Montague-né) Még hogy õ meg az, Rómeó meg egy ribanc!

(Capuletné) A lányom nem bolond!

(Capuletné) A fiad csak egy roncs!

(Montague-né) Az anyja, az se félt, egész századdal kefélt!
S mert rossz férjet talált, most tart néhány bikát!

(Capuletné & Montague-né) Itt kell egy rajtaütés, ez egy aljas cselszövés!
Ha a verés túl kevés, majd megvillan a kés!

(Capuletné) Az Úr mindent lát! És majd ítél rút bûnökért!
Vad gyûlölség! Mérget küld rád a másik család!
Elég! Elég! Fertõz a Montague-fekély!
A gyûlölet betegség - férges szenvedély!
Elég! Elég! Folyton a szemetekben ég!
A gyûlölet, hordozzuk átkos bélyegét! Ebbõl elég!

(Montague-né) Átkot szór ránk száz dögkígyó! Vérlázító!
A név Capulet egyet jelent: a vak gyûlölet!
Elég! Elég! Ki minket mocskol, vesszen el!
A gyûlölet csak gyûlöletet érdemel!

(Capuletné) Apák, fiúk egymásnak így adják tovább!
A gyûlölet fertõz több nemzedéken át!

(Montague-né) Légy átkozott, egész fajod! Süket füleknek prédikálj! Szolgáld a Sátánt, ki mélybe ránt! Örömre, szépre ne találj!(Elég Elég)

(Capuletné & Montague-né) Nézd meg magad! A rabja vagy!
Vasdrótján rángat gyûlöleted! (Elég Elég)
Vélt igazságod csak habzó átok!
S nevében követsz el bûnöket!
A végítélet napja majd a tûzbe küld, pokolra hajt!
A gyûlölet oly végtelen, uralkodik a lelkeken!(Elég Elég)
Elég Elég Elég Elég

Szívből szeretni

(Rómeó)
Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tűzben!
Együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!

(Júlia)
Szívbõl szeretni annyi, érte mindent föladni!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!

(Rómeó és Júlia)
Égig emeld a szíved! Száguldj, szerelmünk hirdesd!
És így nyer értelmet végleg álom, boldogság, élet!

(Kórus)
Szívbõl szeretni híven! Nincs szebb, égni e tûzben!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szívbõl szeretni mámor, elvész közel s a távol!
És érezd, a szíved lángol, eltûnt a múlt a mából!

Szívbõl szeretni annyi ( szeretni szívből), érte mindent föladni (szállni, csak szállni)!
És szállni, fent sólyomszárnyon szállni, áldást találni!

Szívbõl (szívből szeretni) szeretni híven! Nincs szebb, égni e tûzben (nincs szebb, mint égni e tûzben)!
És együtt repülni fel, hogy lelkünk kevésbé féljen!
Szerelem!

 

 

Forrás: www.zeneszoveg.hu