Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Dalszövegek II.

A második felvonás dalai:

Jogod nem volt

Mercutio: Azt beszélik itt, Rómeót megkéselik.
S hogy megérdemli ám, mert csókolt ostobán.

Benvollio: Azt beszélik ,ó, áruló lett Rómeó! Dúl-fúl két család! És vért hörög Tybalt.

Mercutio és Benvollio: Oly rémes helyzeted, te észre sem veszed. A
föld felett lebegsz, de súlyos böjtje lesz! Jogod nem volt!
Együtt: Jogod nem volt!

Rómeó: Ne szövegelj jogról itt!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Jogotok itt hozzám nincs!

Mercutio és Benvollio: Szíved hol volt?

Rómeó: Szerettek-e,nem tudom!

Mercutio és Benvollio: Eszed hol volt?

Rómeó: Előttetek nincs titkom!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Esztelenek mindketten!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Magamat én szégyenlem.

Mercutio és Benvollio: Szemed hol volt?

Rómeó: Ez az út az egyetlen!

Mercutio és Benvollio: Ez egy szennyfolt!

Rómeó :Bízzatok meg énbennem!

Mercutio: Azt mondják, a baj, hogy capu lett a csaj... kin átment
Rómeó, a kapus nőfaló!

Benvollio: Két család a tét, ennyit nő soha nem ért! Mentsd ,mi
menthető és Rózát szedd elő!

Mercutio és Benvollio: Oly rémes helyzeted, te észre sem veszed. A
föld felett lebegsz, de súlyos böjtje lesz! Jogod nem volt!

Rómeó: Hogyha szeretsz nincs korlát!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Így legyőzhetsz minden mást!

Mercutio és Benvollio: Szíved hol volt?

Rómeó: Ezt a csodát vártam én!

Együtt: Eszed hol volt!

Rómeó: Végre csakhogy megtötént!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Elsietett ítélet!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Amit hoztok testvérek!

Mercutio és Benvollio: Szemed hol volt?

Rómeó: Szabad vagyok úgy,mint ti!

Mercutio és Benvollio: Ez egy szennyfolt!

Rómeó: Miért muszáj ítélni!

Mercutio és Benvollio: Persze a sors rendezte így!

Rómeó: Persze a sors rendezte így!

Mercutio és Benvollio: Na de miért egy gazember lányát?

Rómeó: A sorssal nem nyithatsz vitát!

Mercutio és Benvollio: Mikor minden nő csak rád várt!

Rómeó: Nem,nem,ó,nem!

Mercutio és Benvollio: Ne menj a jégre,gondold át!

Rómeó: Vállalnom kell az életem,ő kell nekem,más nem!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Amit mondtok szép maszlag!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Féltékenyek vagytok csak!

Mercutio és Benvollio: Szíved hol volt?

Rómeó: Hol a közös sok balhé?

Mercutio és Benvollio: Eszed hol volt?

Rómeó: Lehet-e hogy nincs többé?

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Hát a kölyökkor hol van?

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Veletek én egy voltam!

Mercutio és Benvollio: Szemed hol volt?

Rómeó: Sokat fogadkoztunk rég!

Mercutio és Benvollio: Ez egy szennyfolt!

Rómeó: Hogy mi sosem válunk szét!

Mercutio és Benvollio:Jogod nem volt!

Rómeó: Gonosz dolog nem történt!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Bocsánatot miért kérnék?

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Veletek lettem valaki,de!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Senki vagyok nélküle!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt!

Rómeó: Senkit nem árultam el! Így a bocsánat sem kell! Nincs senkim, ha ő nincs!

Mercutio és Benvollio:J ogod nem volt!

Rómeó: És nem vagyok én sem ha ő nincs!

Mercutio és Benvollio: Jogod nem volt! ...Nem!

Belém égett

Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!

Fontos ember lesz belõled, azt mondták!
Szeretteid érdekében kell, hogy harcolj hát!
Érzelmeik árnyai közt nõttem fel,
Ma is hallom: Tybalt, mindig gyõznöd kell!

Most a magány fojt, bármikor rám ront!

Az én átkom! Az õ bûnük!
Szüleim gyenge bábjaként
Kaptam fennkölt bõsz erényt!

Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!


Belém égett, amit kértek!
És kérdés nélkül végzem el,
Mit bosszúszomjuk követel!
Belém égett, nem hagytak más utat nekem!
Belém égett, erõszak lett az életem!
Büszkék a fiuk harcra kész,
Értük halsz vagy élsz!

Kölyökkori kincseim mind ellopták,
Féltett gyermekálmok, oly nagy csodák!
Ám engem nem hagytak a felnõttek!
Tiszta ésszel, keménységgel fertõztek!


Párbaj-Mercutio halála

Mercutio (Bereczki Zoltán); Tybalt (Szabó P. Szilveszter); Benvolio (Mészáros Árpád Zsolt); Rómeó (Dolhai Attila)

(Mercutio) Tybalt, Tybalt, mi lesz veled?
Tybalt, Tybalt, nem lesz szíved!
Kivágom, megsütöm, felnégyelem,
És koncként a kutyáim elé vetem!
Nem zavar többé e pökhendi arc!
Sem az a genny, amit folyton szavalsz!
Tybalt, Tybalt, jobb ha beszarsz!

(Tybalt) Mercutio! Nézz magadra! Tetves féregként taposlak porba!
Te marionett! Te jancsibohóc! Feltöltött bűzbomba, te takonypóc!
Már kölyökként vártam a pillanatot, hogy szívedbe
mártsak egy vasdarabot! Mercutio még ma halott!

(Rómeó) Őrült emberek állj, ehhez nincs jogotok!
Hogyha öltök a törvény is pusztulni fog! Netovább!

(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj! Óvd azt, aki él, közel a cél, a gyõzelem vár!

(Rómeó) Ne harcolj, ne gyûlölj, elég legyen!
Barát kell, család, és szerelem!
(Rómeó és Benvolio) Miért ûz bosszúvágy, mondd! Itt a pokol tátong!

(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Ám vádol a szó, pusztul a jó, tenni muszáj!

(Tybalt) Gyáva szívtipró, állj! vedd fel végre, a harc nem fáj (Küzdelem vár!)
A halálnak terád ma van ideje, fogadd el hát, ölelkezz vele!

(Rómeó és Benvolio) Nem! Óvd meg a létünk! Szép öregkort éljünk!

(Mercutio) Gyűlöl minket régóta már!
Nem, Rómeó, itt nincs megállj!
Gyáva kutya ez! Nem harap!
Ugat! De csak a szája nagy!

(Tybalt) Ostoba ripők! Te szókirály!
Az utolsó játék ma megtalál,
Vinnyogó gazember, kezem elér!
Megfizetsz az összes bûnödért! Hah!

(Mercutio & Tybalt) Jöjj! Vár rád a végzet! (Szép) Nem színház az élet! (Élj! Élj! ..)

(Mercutio) Ah! Jaj! Mercutio rád vár! (nyög, ordít)

(kórus) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály! Élj! Élj! Élj!

(Rómeó) Mercutio! Mercutio!

(Mercutio) Pusztuljon mind a két család!

(Rómeó) Megsebesültél! Mutasd!

(Mercutio) Hogy egy kutya, egy macska, egy patkány, egy egér karmoljon halálra, á!

(Rómeó) Biztos csak egy karcolás! Mutasd!

(Mercutio) Rómeó, mindig ügyetlen voltál! Miért ugrottál közénk? Ah! Ha-ha-ha! Látod? A lét csupán egy karcolás!

(Rómeó) Mercutio! Én..

(Mercutio) Bocsánatot ne kérj! Azt csak gyermek teszi! És Júlia egy férfit szeret! Szeresd hát õt! Mert azt adhatja neked, amit egyetlen nõ sem ezen a világon! Minden jót, Rómeó!

(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio! Mercutio, ne mondd ezt!

(Mercutio) A porban végzem én, de kezeid között!
Veled testvér, mi lesz, ha én elköltözök?
Most meghalok, hogy te élj! De követsz majd talán!
Ne félj, köszöntelek ott, a Semmi túlpartján! (Mercutio!)
Lépj tovább, megy a harc, de csakis nélkülem!
Mint király távozom kutyák közül, ó, igen!
De megátkozom én most egész Veronát!
Rómeó! Féltelek! Az igaz utat járd!

(Rómeó) Mercutio! (Mercutio!) Mercutio.. ne hagyj itt, testvérem! Mercutio!
Mondd, ki fejti meg lelked sok féltett titkát?
Miért, uram, mondd miért pokol a lét? Ó! Tybalt! Tybalt!

(Capuletné) Tybalt! Tybalt!

(Rómeó) Miért, uram, mondd miért pokol a lét?
Isten veled, barátom! Isten veled!


Pacsirta

Rómeó (Dolhai Attila); Júlia (Szinetár Dóra)

(Rómeó) Légy erõs, Júlia! Pacsirta szól, úgy sír a hangja!
A törvény átkozott hatalma ûz most innen el!

(Júlia) Ne menj még, Rómeó! Csak fülemüle szól az ágon!
Az õrület közel van, érzem, most szorítsd még kezem!
Nem akarok, nem is tudok így élni tovább!
Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!

(Rómeó) Téged, téged akarlak, míg csak élek!
Hát maradok, ha kérsz, bár halálom lehet! Míg ránk nem rontanak, én melletted leszek!

(Júlia) Oh, nem! Kérlek! Kint vár az élet!

(Rómeó és Júlia) Így tarts, kérlek, míg vége nincs az éjnek,
Átfogva téged, meghalni véled!
Átfogva téged, meghalni végül véled!

Holnap

(Capulet) Párisz! Megkapod most a lányom kezét!
Fiam! A legszebb rózsaszál a tiéd!
Tudom hű férj leszel, benned támaszra lel!
Bánatán átevez! Ez mindent helyretesz!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

(Capuletné) Te lány! Tudod, a papa nagyon szeret!
Figyelj! Párisz gróf megérdemli kezed!
Hiszen oltalmat nyújt, te meg szülsz majd egy fiút!
Boldog életre lelsz, csak ennyi kell ehhez!

(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

(Capulet) Miért nincs egy boldog szavad?

(Capuletné) Egy lány csak szót fogadhat!

(Capulet és Capuletné) De miért sírsz? Oly sima ez!
Hisz vár egy új, boldog élet!
(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!

(Júlia) Dadus! (Holnap!) Az apám Párisz grófnak ígért! (Ez a nász meglesz!)
Dadus! (Holnap!) Miért kell hozzámennem, miért? (Már nõül vesz!)
Megölöm magam! (Holnap már nõül vesz!) Párisz nem lehet uram!
Engem köt az esküszó! Férjem van, Rómeó!

(kórus) Holnap már nõül vesz! Jobbat sehol se lelsz!

(Dada) Mondd, hogy tudnád szeretni azt, ki képes volt ölni?
Az Istenért, ne ellenkezz! Menj Páriszhoz, és ne kérdezz!

(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
Ez a nász meglesz holnap! Ez a nász meglesz holnap!

(Júlia) Hol az út? Hol a fény? A kiút? A remény?

(kórus) Az apád már döntött, a szava szent!

(Júlia) Nem!

(kórus) Tovább, holnap, tovább! Ez a nász meglesz!
 
Angyal
(Rómeó) Angyal földi kertben,
nála csodás minden.
Ott még az ég is kékebb a kéknél.
Szeme tüzében boldogan égnél.
Ha nála járok,
templomcsend vár ott.
Ha átölel csendben,
eltűnt a külvilág.
Gond és bú nincs tovább,
minden rossz messzeszállt
(Rómeó) Érte mindent (Júlia): Lőrinc barát!
(Rómeó) megtennék. (Júlia): Lőrinc barát,
(Rómeó) Érte (Júlia): Lőrinc barát!
(Rómeó) meg is halnék
(Rómeó) Ketrecben voltam (Júlia): Segítsen rajtunk!
(Rómeó) de megszöktem onnan (Júlia): Férjhez akarnak adni,....... Parishoz
(Rómeó) Felforr a vérem (Júlia): Én inkább meghalok!
(Rómeó):Vadásznak rám!
IGEN!
Ma éjjel titkom,
világgá ordítom
(ketten): A szerelem nem bűn!
Mártírok nem leszünk!
Vonuljon el a szennyes ár!
Ha szeretsz, a béke megtalál!
(Rómeó) Vonszolom magam Mantovába,
és érzem, hogy megbolondít,
hogy ő nincs itt
(Rómeó) Angyal (Júlia): Minden jelentéktelen
(Rómeó) földi kertben (Júlia): Még a viszály sem számít
(Rómeó) Nála (Júlia): úúúú
(Rómeó) csodás minden (Júlia): Minden jelentéktelen
(Rómeó) Ott még az ég is (Júlia): Csak ő legyen mindig itt
(Rómeó) kékebb a kéknél (Júlia): Remegek, úgy hiányzik
(Rómeó) Szeme tüzében (Júlia): Mért bűn ez? Mondd miért
(Rómeó) boldogan égnél (Júlia): Nem lehetünk egymásé?
(Rómeó) Ha nála járok (Júlia): úúú...
(Rómeó) templomcsend vár ott
Ha átölel csendben,
(ketten): Eltűnt a külvilág
Gond és bú nincs tovább
Minden rossz messzeszállt
óóóóóóóóó

Méreg
Julia: Síromban rémálom támad reám:
csontok közt,férgekkel fekszem talán!
Lesz-e ébredés? Vagy tévedés?
Boldogság, házasság, sok lázas szó.
Miért kell e színjáték?
Mondd Romeo!
Lesz-e ébredés?
Vagy tévedés?
Nincs más, ha játék kell, játszunk nekik!
Új élet vár ránk, ha meghalok kicsit...
Rád míg várok itt,
e méreg segít...

Kórus:S zép álom, mély álom,
Jöjj el hozzá!
Új élet, boldogság így talál rá.
Lesz ébredés, nem tévedés.....

Téboly

(szólók)
Haragszik az ég miránk
Pusztulásra kész ez a világ
Darabokra szakad a lét
Nem értem, mindez miért
Sikolt és tombol a vég

(Tutti)
Minden átok visszaszáll
Minden megtorlásra vár
Rómeó a bűnös! Rómeó! A Mountagu-k! Minden miattuk van!

(Páris)
Iszonyatos próbatét
Emberség és jóság nem elég
Ne tűrjünk több áldozatot!
Ki van a sötétben ott?
Előzzük meg a gonoszt!
Ez egy szükségállapot
Verona bűzben kavarog

(Tutti)
Ma üvolt a pokol
Ma tarol a halál
Suhan a téboly a falak tövén
Ma rabol és csahol
Nyomodban lohol, rád talál
A kapuk alatt és az utca kövén
Ma üvölt a pokol
Ma tarol a halál
Ma terád vár!

(Páris)
Merre van az értelem?
Jön az eszelős veszedelem!
Mentsétek a gyerekeket!
zárd be az ablakodat!
Szánd meg a bűneidet!
Hitek dőlnek szanaszét
Sehol nincs már menedék

(kórus)
Ma üvölt a pokol
Ma tarol a halál

Suhan a téboly a falak tövén...
Jön a vég - Sehol nincs
Jön a vég - Menedék
Jön a vég - Tudom rég
Jön a vég - ó!

A kapuk alatt és az utca kövén...
Jön a vég - Borzalmat hoz!
Jön a vég - Ez a világ!
Jön a vég - Menekülj!
Jön a vég - A halál les!
ráááááááááád!

Hogy mondjam el?

Miért az én dolgom ez, hogy a barátom, ki szerelmes,
Tőlem tudja meg, az imádott lány halott?
Egyikünk sem készült rá, hogy a végső romlás jő hozzá,
De az úgy zuhant a városra, mint egy hatalmas pók hálója!
Csupa király élt köztünk, sokat ökörködtünk, nevettünk,
De minden játék visszavág, egysem hozza vissza Júliát,
S nekem itt vinnem kell a hírt!

Hogy mondjam el, ha átölel? Ha kérdőn néz, figyel?
Hogy mondjam el, hogy a kedvese halott?
Hogy a boldogság csak volt? Véget ért az ifjúság,
Nem maradt más, csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el?

Engem, aki árvaként cimborák közt utcán élt,
Hogy egy barát meghalt, árvává tett megint!
Mercutio énekét én elhittem, az élet szép,
De már néma, hangtalan, és én itt vagyok magam
Csupa király élt köztünk, sokat ökörködtünk, élveztünk,
Legyen ellenség vagy jó barát, nincs, ki föltámassza Júliát
S nekem itt vinnem kell a hírt!

Hogy mondjam el, ez õrület!
Én hogy mondhatnám el, hogy vége lett?
Hogy a kedvese nem él, hogy a jövõ mit sem ér?
Hogy a világ ellenünk, mostantól senki nincs velünk!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?

Hogy mondjam el az iszonyú hírt, ha átölel?
Ha kérdõn néz, figyel, hogy mondjam el?
Hogy a kedvese halott? Hogy a boldogság csak volt?
Véget ért az ifjúság, nem marad más, csak egy barát!
Hogy mondjam el, miért pont nekem kell?
Hogy mondjam el? Hogy mondjam el? Óóó.. Hogy mondjam el?

Párbaj-Paris halála
 
Rómeó (Dolhai Attila); Párisz (Homonnay Zsolt)

(Párisz) Rómeó!

(Rómeó) Párisz!

(Párisz) Számûzött gyilkos!

(Rómeó) Egy halálra szánt ember!

(Párisz) Nem térhetsz vissza a törvény szerint,
Hogy szárazon megúszod, csak azt ne hidd!
Kövess bitang, vagy megöllek itt!

(Rómeó) Könyörülj, hadd legyek vele most egyedül!
A nap már a halál - rád is vár - menekülj ne tovább!
Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!
Óvd, azt, aki fél, szeresd ki él, mind békére vár!

(Párisz) Most mirõl papolsz, te szépfiú? Hullagyalázó Montague!
Jöjj, harcolj, mint férfi! Jöjj, ne merj kitérni!

(Rómeó) Élj! Szabadon élj! Az élet a cél, nem a halál!
Érts emberi szót, lásd meg a jót, ez a szabály!

(Párisz) Sosem értheted azt, amit érez e szív!
Nem! A menyasszonyom az a ravatalán!
Ki hûségesen itt vár reám!
Nincs kiút e bajból, vagy kövess vagy harcolj!

(Rómeó) Õrült beszéd minden szavad, mert õ az én hitvesem!

(Párisz) Nyomorult féreg, védd magad! Ha meghalok, te is jössz velem!

(Rómeó) Korán távozunk, túl korán! De legyen így, ha más út nincs!

(Párisz) Egyek vagyunk a sír jogán, együtt megyünk pokolra is!

(Rómeó és Párisz) Jöjj, vár rád a végzet! Szép ( Nem!) színház az élet!

Júlia búcsúja
 
Így a földön nélküled,
itt maradnom nem lehet!
Most, hogy nem vagy már, te drága,
nincs jogom, hogy én legyek!

Hogy mi lesz velem, s vele,
nincs senkinek hozzá köze!
Egy szerelmespár szép halála,
fény és füst a semmiben!

Tarts hát, Rómeó úgy, ahogy én téged!

Hagytátok, hogy így legyen!
Mit nektek a szerelem!
Éljetek haragba, kínba,
várnak rám a semmiben!

Várj rám, Rómeó, egy perc, és követlek csendben!

Szerelmem, szerelmem!
E szó elmúlt e percben!
De nem fél a szívem,
ha édes ajkad nem felel,
nincs új nap, ami érdekel!

Szerelmem, szerelmem!
Csak várj, követlek csendben!
A múltam csak álom,
A csókod íze ajkamon,
a földi létet itt hagyom...!

Mit ér a hit?

(Lõrinc barát)

Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Miért hagytál, Uram, minket el?
E kín mondd, miért kell?

Hisz ismersz nagyon rég,
a lelkem a tiéd!
Teérted megtagadtam én
a test gyönyörét!

De békénk odalett,
itt már bealkonyul!
Mert a szeretet helyett
a pusztulás az úr!

Én úgy irigylem mind,
kinek hite erõs vár!
De gyarló lény vagyok,
kit elborít az ár, s hitért kiált!

Mit ér a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?

Hisz hirdettem a jót a híveid elõtt!

Mind titkairól gyónt,
s az én terhem csak nõtt!
De egyre nehezebb
és fájdalmasabb lett!

De nem bírom tovább,
egy bûnös így kiált:
Ez mind az én hibám,
hisz tõlem lett e frigy!

De egyedül hagytál,
mondd, miért akartad így?
Az önvád szorít!

Hisz nem is olyan rég
nem káromoltalak!
És kéznél voltak mindig
az ájtatos szavak!

Az élet nem nehéz,
a szeretet elég!
De az evangélium
most bennem porig ég!

Ó Isten messze fenn,
ki mit se tud, se lát!
Tekints végre rám,
és egy õrültet találsz!

És mindent megbánsz!

E kín mondd, miért kell?

Mit ér hát a hit,
ha hagytad mind e szennyet itt?
Kiirtja magát az ember,
e kín mondd, miért kell?

Mit ér a hit?
Hogy higgyek én, ha nem segít?
Ha Isten mindig eltaszít,
a hit semmit sem ér így!

Bűnösök!

( Montague-né )
Most, hogy õk nem élnek, pokol tüze éget!
Gyermekeink nélkül létünk mit ér végül?
Mélybe hull a gályánk, áldás nincsen ránk!

( Capuletné )
Igazgyöngy a lelkük, messze miért ûztük?
Kínzó vád és bánat, nem jut bûnbocsánat!
Nyugodjanak békén, égjen értük a fény!

( Montague-né )
Minket tûzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!

( Montague-né + Capuletné +Dadus)
Minket tûzben éget, pokolra taszít a végzet!
S fenn az égben várják Rómeót s Júliát!

(kórus)
Bûnös, bûnhõdj! Nézz, így ítél a nagy világ: bûnös! (többször)

( Dadus ) Szívbõl szeretni híven..
( Benvolio) Égni e tûzben..
( Capulet ) Lelkünk kevésbé féljen..
( Dadus ) Égig emeld a szíved, szerelmünk hírdesd...
( kórus ) Szerelem!